A véletlen vagy nem véletlen elvezetett Nagy Mária Irén kerámiaműhelyébe. Az ismerkedés a tárgyakkal, eszközökkel, alapanyagokkal, nem sokáig tartott, mert hamar rátaláltam a színekért áhítozó nyers formákra s tudtam, hogy kerámiákat fogok festeni. Az első termékeim sikere megerősítette bennem az elköteleződést e a művészeti terület az irányába.
De kipróbáltam szinte már mindent ahol érvényesülhetett a kreatív fantáziám: így lettem kőfaragó, asztalos, szakács, majd hosszasan táboroztam a művészi tetoválás nemzetközi világában.
A művészet valamilyen szinten ott volt velem mindig. Alkotó énem ösztönzésére fogtam ecsetet, s az évtized közepén kezdtem el festegetni olajtechnikával.
A nyugalom és a türelem vezeti a kezemet, s amikor megszületik egy újabb mű a fehér vásznon, dédelgetem, míg egy újabb téma el nem csábít.
A természet színei mindig csodálattal töltenek el. Amikor a sárguló levelek vagy a hó ellepi a színeket, sokszor az útmenti köveken áll meg a tekintetem. Kőfaragó éveim nem múltak nyomtalanul, újra minden kőben látok valamilyen formát s gondolatban alkotok.
A valóságban azonban eszközök nélkül szelídítem meg a köveket s rakom olyan sorba, hogy ne tudjon szabadulni egyik sem a másiktól, fogságban tartják egymást, megteremtve ezzel a „természetes egyensúlyt”. Szobraim a természet kiállítótermében, többnyire a Mátrában láthatóak.
A vászonképfestést sem hanyagolom, képeim jelentős része magánkézben van – kiváltképpen a portrék -, vagy jelenleg is kiállításokon szerepel, ezért csak fotókon vagy a Facebook-oldalamon láthatóak. Rendszeres résztvevője vagyok az amatőr művészeti tárlatoknak is.